*Hahó emberek*

http://mysiblingasuperstar-harryandloufanfic.blogspot.hu/

A blogot ezentúl ezen "Url Cím" alapján érhetitek el, és remélem, nem okozok azzal csalódást, hogy előről kezdem a történetet.

15. Rész: Megbeszélhetnénk?

Benyitottam, majd utánam Harry zárta be az ajtót. Mélyen szemeibe nézve, közeledett felém. Ajkaink pár centire voltam egymástól, majd megfogtam a tarkóját, és szenvedélyesen megcsókoltam. Hajába túrtam, míg ő átkarolta a derekam. Hirtelen felemelt, majd én lábaimat automatikusan dereka köré fontam, a csókot meg nem szakítva. Levegőhiányban szakadtunk el egymás ajkától, majd homlokát az enyémnek döntötte.
- A csókod még mindig méz édes. Szeretlek. - mosolyodott el.

- Szeretlek.- Az ágyhoz sétált, majd letett, s szorosan mellém ült.
Szememre, majd a számra tévedt tekintete. Alsó ajkát beszívta, majd hátamat kezdte simogatni. Légzésem felgyorsult, s a szívem vadabb tempót diktált. Ezek közben másik keze elkalandozott és combom belső ívét kezdte simogatni. Vettem egy mély levegőt,majd arrébb csúsztam. Egy szót sem szólt, csak kezeit elhúzta közelemből és felállt. Ide-oda kezdett sétálni, és én ez idő közben bemásztam a takaró alá. Rám nézett és én elmosolyodtam, mire ő vette a célzást és oda bújt hozzám. Én sem és ő sem szólt egy szót sem , csak szemeztünk egymással. Más értelmet nyert tekintete, megbízhatóságot és szeretetet sugallott, majd pislogott egy mélyet és megszólalt:
- Nem tudom, mit tennék magammal,ha nem szeretnél.- morogta és hangja mélyebbé vált a megszokotthoz képest. Csak elmosolyodtam és torkom megköszörülve feleltem:
- Harcolnál értem.- szemei csillogni kezdtek, aztán lehunyta őket és nyakamhoz döntötte. Fürtjei csiklandozták állam, de nem érdekelt egyszerűen csodásan hatott rám közelsége. Teste minden egyes porcikája enyémhez simult, és a végén mind egy rongybabát tartott karjai között. Abban a pillanatban az az érzés töltötte be a bennem lévő űrt,hogy soha ne engedjen el ebből az eszeveszett szorításból. Egyre mélyebben kezdte venni a levegőt, hangosabban sóhajtozott és éreztem ahogy a mellkasomon csordul le valami hideg. Odébb kapta arcát és megláttam könnyes szemeit.
- Mi a baj Harry?- borultak könnybe szemeim,mivel nem bírom ki ha valaki sír.Megsimogattam arcát, amibe teljesen beleremegett, majd nyelt egy nagyot és neki kezdett:
- Ezt akarta megtiltani Lou. Ezt a csodálatos érzést ami kitölti a szívem.- látszott rajta, vagyis pillantásából megítéltem, milyen fáradt lehet.- Közel 2 éve csak is téged akarlak. Első pillanattól kezdve szerelmes vagyok beléd. És már nem egyszer szemben találtam magam Louis megvető pillantásával, de nem érdekelt én epekedtem utánad...Teljes szívemből csak téged.- nem akartak kicsúszni a szavak a torkomon, annyira csodálatos. Harry a legjobb ami történhetett velem. Megragadtam arccsontját és ajkaink egy csókban forrtak össze...

Este 11 körül*

Harry erősen szorított magához, mintha attól félne elpárolognék. Nem igazán próbáltam meg aludni és követni a példáját, mivel szörnyen hasogatott a fejem. Megpróbáltam elengedni magam egy kicsit és szemeim pár percre lehunyva elbóbiskoltam. Mikor kinyitottam szemem,eltűnt a fejfájás, és helyette elkapott a pisilhetnék. Kibújtam Harry ölelő karjai közül,majd felmordult:
- Na hagyj magamra!-megragadta csuklóm és vissza húzott magához.Száj bőrömhöz ért és megpuszilt.
- Hazza,ne szórakozz! Rohadtul kell pisilnem!-húztam a szám. Kinyitotta fáradt szemeit,melyek az utcáról beszűrődő fény miatt könnybe borultak.- Mehetek?- néztem mélyen zölden csillogó szemeibe. Elmosolyodott és halkan felnevetett:
- Persze,de siess!-vigyorodott el. Kikászálódtam az ágyból és egyenesen a mosdóba rohantam. Elvégeztem dolgom, és megmostam kezeim, majd vissza indultam szobámba. Egyszer csak lábam földbe gyökeredzett és szemem Louis szobájának nyitott ajtajára sütöttem. Oda sündörögtem és bekukucskáltam rajta. Lou fetrengett az ágyon, vagyis aludt, közben hatalmasakat horkolva. Oda battyogtam ágya mellé és  leültem annak szélére. Megbökdöstem őt, majd felülte, ásított és megdörzsölte szemeit.
- Tessék?- s amikor kinyitotta azokat elcsodálkozva bámult rám- Louise?
- Aham,öhm...Én.-suttogtam és kicsit bánatossá váltam.
- Mi az? Baj van?- gyűrte maga mellé takaróját.
- Semmi, azaz nincs.-motyogtam
- Hát akkor?- nézett rám és tekintetéből még mindig az a düh égetett.
- Lou...Én, izé,beszéljü...-nem folytattam. Feljebb másztam az ágyon és ölébe kucorodtam. Nem szólt egy szót sem,csak csöndben magához szorított. Jobb kezével hátam, a ballal pedig combom simogatta. Arcát vállamra döntötte, majd nem egyszer megpuszilta. Minden egyes porcikám bele remegett. Felsóhajtott és hajába túrva mélyen sötétkékké vált szemébe néztem.
- Lou.- erre közbe vágott.
- Nagyon szeretlek és sajnálom ezt az egészet.- Két hatalmas tenyerét finoman hátamra csúsztatta és egy könnycsepp csordult végig arcán, ami vállamon landolt. Remegni kezdett, mire én elmosolyodtam,de mégis kissé megtört hangon válaszoltam:
- Én is téged! És kérlek felejtsük el ezt az egészet.- ennek hallatán megörült és arccsontom megragadva, számra nyomott egy óriási puszit. Akárcsak régen... Mindig így pusziltuk meg egymást, de ez már tört úgy körülbelül 12 éve. Elhúztam arcom, majd Louis megkönnyebbülten nyelt egy nagyot.
- Lulu.-simogatta meg arcom.- Mókus, le kéne feküdnöd. Holnap sűrű napunk lesz.-mosolygott. Engedelmesen felálltam, adott egy puszit homlokomra, majd kisétáltam a szobájából. Az ajtóba viszont megint csak megálltam és vissza nézve megkérdeztem:
- Boobear, becsukjam az ajtót?
- Igen kérlek.
- Oké...Jó éjt.- dobott egy puszi a levegőbe válasz gyanánt, és becsuktam az ajtót. Vissza sétáltam szobámba és ágyamhoz érve csak beledőltem. Harrynek ijedten pattantak ki szemei.
- Megijedtél?!- másztam be a takaró alá.
- De hogy.-mondta a fáradságtól berekedt hangjával.-Megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni, s mikor kellően kialakítottam komfortzónám, Harry tenyerét hasamhoz szorítva magához ölelt.
- Szeretlek, Kicsi lány.-morogta a fáradságtól a szokásosnál is lassabban.
- Én is téged.- válaszoltam és elaludtam...


Reggel Harry karjaiban ébredtem. Mosolyogva figyeltem a mellettem még alvó barátom. A szobát egyenletes szuszogása töltötte be. Kiszabadultam erős, valamint védelmező fogásából. Beleléptem a papucsomba, s rátekintettem az órára. Az óra pontosan 7:36-ot mutatott. A fiúk még biztosan az álmok világában voltak, így halkan lecsoszogtam a konyhába. Elővettem egy poharat, és a csap alá tartva teletöltöttem vízzel. Számhoz emeltem, és eltüntettem a pohár egész tartalmát. Lehelyeztem a poharat az asztalra, majd visszasuhantam a szobába. Megnyugodtam, hogy a kis göndörke az álmok világát járja még. Végig feküdtem az ágyon a hasamon, és tekintetem Harry mellkasára szegeztem. A takaró le volt csúszva derekáig, így tökéletes kilátásom volt kidolgozott mellkasára. Ujjaimmal kis köröket írtam, s ezeket nyöszörgésekkel eredményezett. Ezután kisebb csókokat leheltem minden egyes pontjára, azután csak azt vettem észre, hogy felhúzott magához és szorosan megölelt. - Szeretem az ilyen ébresztéseket. - mormogta reggeli rekedtes hangjával...
- Jó reggelt szerelmem. 

- Neked is. - helyezett el egy gyengéd puszit a számra. Mivel már elég éhes voltam, így kimásztam az ágyból. Harry kérdően nézett felém, így felé fordulva így szóltam. : 

- Éhes vagyok. Jössz?- Bólintott, és kimászott az ágyból. Ekkor vettem észre, hogy egy szál boxer-ban van. - Tetszik a kilátás, igaz? - nem szóltam, de biztos voltam abban, hogy arcom piros színben ékeskedik. Összekulcsoltuk kezeink, és elhagytuk a szobát. Halk léptekkel osontunk le, hogy ne verjük fel a többieket, mivel még mindig kora reggel volt. A konyhába érve egyből a hűtőszekrényhez mentem. Kivettem belőle a reggelihez szükséges alapanyagokat, azután az asztalra helyeztem őket. A konyhaszekrényből elővettem gyümölcslét, majd azt is az asztalra tettem. Harry ameddig én elővettem mindent, csak állt egy helyben a falnak dőlve. 

- Hát az úr mit csinál? - vontam fel a szemöldököm.

- Figyeli a hölgyet. - kacsintott.

- Nem leszünk jóba. - ráztam meg a fejem. Egész közel jött hozzám, és a derekam átkarolva csókolt meg érzékien. Beletúrtam fürtjeibe, és azokat néha meghúztam, amit egy - egy nyögéssel eredményezte. Gyengéden felemelt, így lábaim dereka köré fontam. Leültetett a konyhaasztalra, és ebben a pozícióban folytattuk tevékenységünket. 

- Khmm. Mind a ketten a hang irányába kaptuk a fejünk, és szembe találtuk magunkat Louis-t összefont karokkal.

- Csak egy pohár vízért jöttem le. - mondta megvetően, majd egy pohár víz kíséretében távozott. Lemásztam a szekrényről, majd leültem az asztalhoz. Ezt követően Harry is leült mellém.

- Mit együnk? - kérdeztem. Egy pillanatig gondolkozott, majd rám nézett. Kinyitott egy friss csomag toast kenyeret és oda adott mellé valami teavajat

- Amúgy nincs,rendes vaj?- mosolygott.

- Nem találtam.

- Mhhm.- vigyorgott.- Várjál.- feltápászkodott és a szekrényből kivett egy pici dobozt.

- Mi az?- kérdezte meg kíváncsian.

- Ez anyu csinálta, mert állítólag picinek oda voltam értem. Valami lekvár.- nevette el magát és kinyitotta dobozkát. Az illata nagyon jó volt, bele érintettem a késem hegyét és vékony réteget vittem fel a kenyérre. Beleharaptam...Nem volt rossz, sőt egészen finom volt.

- Harry ez nagyon finom.-morogtam miközben lenyeltem a falatot.

- Anyué az érdem.
Nem válaszoltam, csak mosolyogva szegeztem le tekintetem a lekváros kenyérre. Beleharaptam, majd megint, amíg el nem fogyott. Ugyanezt Harry is megtette, ezután elpakoltunk az asztalról. 

- Mit csináljunk? - kérdeztem. 

- Mondjuk...
- Mhh, várj...Már tudom. Elmegyek fürödni.
- H-hh-m.-sóhajtott.- Oké.
- Te addig mosogass el!- nevettem el magam és felrohantam az emeletre. Rögtön a fürdő felé vettem az irányt, be mentem, majd egy egyszer mozdulattal becsuktam az ajtót. Levettem pizsamám, amit egy jól irányzott mozdulattal a szennyebe hajítottam, majd megengedtem a csapot, és beálltam a tusoló kabinba. Csak folyattam magamra az égetően forró vizet, mígnem különös hangot hallottam... Kinyílt az ajtó, és bejött valaki a fürdőbe. Csöndbe maradtam, majd kinyílt a kabin ajtaja. Harry lépet be mellém anyaszült meztelenül, és szóltam magam:
- Melletted, már nyugodtan fürödni sem lehet.- a végét, már mellkasához döntött arccal morogtam.
- Hát nem is, Szívem.- csak kuncogott, miközben próbáltam kicsit magamra koncentrálni, de nem igazán sikerült, mert elvonta figyelmem: Harry.
- Jobb szeretek segítség nélkül fürödni.- nevettem el magam.
- Én is,de ez most olyan jó.- és magához ölelt. Olyan kellemes volt ölelése,hogy belefeledkeztem a tusolásba. Sóhajtottam egy nagyot, majd Harry két smaragdosan csillogó szemébe néztem. Hát el is tévedtem tekintetébe, majd megcsókoltam,hogy feledtessem  vele a vágyakat. Csókunk közben vizes kezem, tincsei közé tévedtek, és vadul téptem ajkait. Mikor elváltunk,csak elégedetten fölmordult:
- Szeretlek.- elmosolyodtam,és válasz gyanánt elzártam a csapot. Kiléptem a zuhanyzókabinból és magam köré csavartam egy törölközőt. Ez idő alatt Harry is kikászálódott a zuhany alól és hátulról magához ölelt.
- Csurom víz vagy, te meg akarsz fázni?-kérdezte meg tőle.
- Nem akarok,de te olyan rendes vagy,hogy adsz a törölköződből.
- Igen, rendes vagyok...Mivel ilyennek neveltek.- mosolyodtam el. Oda adtam neki törölközőm, és magam köré csavartam egy másikat.- Látod, drága.- pusziltam meg arcát és kinyitottam a fürdő ajtót. Meg volt bennem a lendület és gyorsan átsétáltam a szobámba. Leültem az ágyam szélére és kinyitottam az egyik bőröndöm, ekkor Harry foglalt mellettem helyet.
- Mit veszel fel?- nézet az össze gyűrődött ruháimra.
- Nem tudom.- csak körbe túrtam cuccaim közt... Kivettem 2 amúgy össze nem illő fehérnemű darabot és kerestem valami laza pihizős cuccot. Felvettem őket, majd Harryhez fordultam és mélyen szemeibe nézve ráparancsoltam:
- Figyu, már nincs nyár. Jobb lenne ha felöltöznél, mert még beteg leszel nekem. Aztán ápolnom kell téged.- gyurmáztam össze arcát, mire ő elkuncogta  magát.
- Jól van, Kicsim.- adott egy puszit és kisétált a szobámból. Megragadtam a szoba közepén heverő bőröndjeim és beraktam őket a gardróbomba. Pár perc múlva vissza jött Harry, és most már volt rajta egy fekete póló és egy boxer.
- Na, így más sokkal jobb. Ezerszer jobban tetszel.- léptem oda hozzá mire ő, két hatalmas tenyerét derekamra helyezte, majd ajkait enyémhez nyomta...

14. Rész: Ebédidő

- Én is téged, de százszor jobban Louise.- válaszolt és utána megcsókolt. Csókunk hosszú időkre elhúzódott, majd szétváltak ajkaink. Arcát fülemhez tolta és suttogni kezdett:
- Remélem ma velem alszol.- csak bólintottam és felültem. Vigyorogva néztem Harryre, majd ő egy jól irányzott mozdulattal vissza húzott magához. Jobb lábára ültetem és nagyot sóhajtva megszólaltam.
- Együnk valamit.- vágtam hozzá fancsali arcot.
- Együnk.-válaszolta suttogva. Megragadtam kezét,majd kirántottam az ágyból. Kinyitottam a szoba ajtót,majd kilökdöstem rajta a fáradt Harry-t. Lassan ledöcögtünk a lépcsőn és besétáltunk a konyhába. A pulthoz álltam, és Harry néztem,ahogy leül az egyik székre.
- Öhm...De mit együnk?- kérdezte meg tőle,miközben a hűtőhöz sétáltam.
- Ha jól tudom, van valami bepácolt csirke.- mosolygott. Bele néztem, és a legalsó polcon megpillantottam a csirke melleket.
- Jó,de mi legyen,hozzá. Tudod...Köret?!-vigyorogtam rá.
- Krumpli.- vonta meg vállát.
- De az olyan száraz.-nevettem el magam.- Akkor már legyen krumplipüré.
- Legyen.-kuncogott Hazza.
- Öhmm,Harry.- flangáltam oda mellé és kezébe nyomtam egy zöldség hámozót.- Pucolj krumplit szép szemű.
- Igenis.- Megpucolt nem is tudom,hány darabot, majd egy fazékba rakta és színültig töltötte vízzel. Én eközben néztem őt, majd kicsit dühösen megszólalt:- És te, mégis mit csinálsz?!
- Semmit.
- Hát pont ez az.- magához húzott és vizes kezével szórakozni kezdett hajammal.- Így nem leszünk jóba.- mondta ironikusan.
- Édeees.-öleltem át és nyakára döntöttem kobakom. Felmerült bennem agy kérdés és nem tudtam, nem megemlíteni:- Harry. Te 10-es skálán, mennyire vagy belém szerelmes?- Gondolkozás nélkül rá vágta:
- 101.- válaszától elvörösödött az arcom,majd arcát fülemhez tolta.- Ilyenkor olyan szép vagy.-suttogta.
- Hazudsz.- mondtam vigyorogva.
- Esküszöm.-megpuszilta orrom hegyét, majd elengedett és lejjebb zárta a forrásban lévő víz alatt a gázt.
- Hol van serpenyő?- kérdeztem nevetve.
- Második szerkény, alsó polc.- szólt a válasz.
- Köszi...

35 per elteltével*

...Óriási felfordulást csináltunk a konyhába,Harry véletlenül oda égette a krumplit. Bár én sem voltam ügyesebb a hússal, de azt még lehetett korrigálni. Megterítettem magunknak,majd kiskoromban megszerzett tudásaim alapján tálaltam a kései ebédet. Helyet foglalatunk az asztalnál és neki láttunk.
- Finom a krumplipüréd.- nevettem és Harry nagy mosollyal az arcán válaszolt:
- Én csináltam.- Ekkor hangos dörömbölést és ajtó csapódást hallottunk és Niall rohant le a lépcsőn.
- Éreztem a finom illatokat. Hol a tányérom?- keresgélte a az asztalon.
- A szekrénybe.- válaszoltam kérdésére.
- De hát, basszus!- oda sétált a szerkényhez és kivett belőle egy tányért...Egy kiskacsás tányért.
- Niall, mozgasd meg a segged és ügess vissza a lépcsőn! Éppen ebédleni szeretnénk...Kettesben.-morgott Hazza.
- Hát jó, ha nem vagytok kíváncsiak az én felsőbb rendű társaságomra, akkor én most fel megyek.-tette a sértődöttet.
- Jó.-húzta fel szemöldökét Hazz.
- Rendben.-dobbantott.(Niall)
- Jó.-bámult monoton arccal.(Harry)
- Oké..
- Nem mennél már el.-vettettem idegileg lefárasztott tekintetem Nialler-re.
- Hát jó.- és elindult a lépcső felé, de aztán alig telt bele pár perc vissza rohant a konyhába. Megragadta a gázon lévő fazekat és egy kanalat mellé, majd idegesen kiviharzott a konyhából. Pár percig csönd volt,majd hangos röhögés tört ki mind kettőnkből. Könnyeztem a nevetéstől,és elkiáltottam magam:
- Nialler, te mosogatsz!!- válasz nem jött. Harry és én össze néztünk, majd az evőeszközök gondos letétele után, vissza kászálódtunk az emeletre.

13. Rész: Máris otthon

Hát ez lenne a 13.rész. Sajnálom,hogy ennyi ideig tartott,de alig jöttek a gondolatok. De végre kész van. Ez a rész röviden a haza utazás kezdetéről, azt útról és az otthonlét kezdetleges kb. 30 percéről szól. Remélem tetszeni fog. Mindenféleképpen véleményeket várok kommentbe. (a kinézetről,a történetről, stb.)
Feliratkozókat várok!!<3
Jó olvasást! Puszi!<3 xox 

*Louise szemszöge*

Csak feküdtem a takaróm közepén, az oldalamon szorosan Harryvel. Csak néztem, az árnyékolástól sötétzölddé vált szemét. Halkan, szuszogva vette a levegőt,majd fölé hajoltam, és gyengéden megcsókoltam. Fordított helyzetünkön, így én voltam alul, majd visszacsókolt. Miután eltávolodott tőlem, egy perverz vigyor jelent meg arcán, ami láttán, én is elmosolyodtam. Egyszer csak Zayn mászott be a sátorba és kuncogva, megkérdezte:
- Mhhkk. Ti meg mit csináltok?- Harry zavarba jött és lemászott rólam.
- S-semmit.- nevette el magát Hazz, és magához szorított.
- Csak megszeretném, kérdezni hogy nem megyünk haza. A srácok már unják magukat.
- Felőlem mehetünk,de akkor kezdjünk is össze cuccolni.- válaszoltam orrom alatt dünnyögve.
- Oké.-vonta meg egyszerűen vállát Hazz és egy táskába elkezdte berámolni cuccát. Nekem szépen rendezetten táskámba voltak cuccaim,szóval nem kellett különösebben pakolászni. Zayn is megkereste telefonját, majd összehajtottam az ágyneműket.
- A többiek?- kérdeztem és térdemet szorosan magamhoz húztam.
- Kilakoltatják Lou a sátorból.-nevetett Zayn.
- Hát oké.-mosolyogtam én is, majd elkérte hátizsákunk (Harry+én) és kivitte az autóhoz.
- Hogy jött nekik ez a hirtelen haza menetel?-kérdezte Harry miközben, arcát hajamba tolta.
- Nem tudom.- bámultam ki fejemből,aztán felálltam.- Szedjük szét a sátrat.
- Rendben Cica.-nevetett Harry.
- Ez mi volt?-bámultam rá tágra nyílt szemekkel.
- S-semmi...-dadogott teljesen elvörösödött arccal. kimásztunk a sátorból, majd lassacskán szétkaptuk az egészet. A részeket csak bedobáltuk a csomagtartóba, aztán észre vettük,hogy Niall és Liam is végzett a pakolással. Louis gyorsan elviharzott mellettünk és egy furcsa,gonosz pillantást vetett rám és a belém karoló Harrybe. Komolyan az a tipikus megöllek nézés. De hát, csak neki vannak kifogásai.
- Induljunk.- sürgetett Niall, aki éppen egy csokit majszolt.
- Rendben.- válaszolta suttogva Hazza.- Mivel Lou a hátsó ülésen foglalt helyet,ezért én az anyós ülésre ültem. A 4 srác megpróbálta össze passzírozni magát, ami kisebb-nagyobb sikerrel végbe ment. Hátranéztem, majd megakadt az ablakon kibámuló Louis-on a szemem. Elszomorodtam a látványon, de aztán arra eszméltem föl,hogy rázkódik az autó és megyünk.A fiúk nagyokat sóhajtozva unatkoztak, és töprengeni kezdtem mivel dobhatnám fel az utat. Majd beugrott, halkan suttogva belekezdtem:
- So your friend's been telling me, You've been sleeping with my sweater.- a skacok vették az adást és átvették.
- And that you can't stop missing me,bet my friend's been telling you,I'm not doing much better 'Cause I'm missing half of me.- énekelte hangosan kitörő hangjával Liam.
- And being here without youIs like I'm waking up to, only half a blue sky, kinda there - but not quite, I'm walking 'round with just one shoe, I'm half a heart without you, I'm half a man at best, with half an arrow in my chest, I miss everything we do, I'm half a heart without you.- zengett Zayntől az autó. Egy kis ideig csönd lett, majd hallatszott Lou, szomorúságból kikászálódó rohadt jó hangja:
- Forget all we said that night, No, it doesn't even matter 'Cause we both got split in two.- a srácok végig énekelték a dalt, és újra síri csönd lett. Tipikus kisgyerek módjára néztem ki az ablakon. Egyszer csak elkiáltottam magam:
- Ott egy boci!!! És még egy!!
- Hűű,de tényleg!- nevetett Zayn.
- Együk meg őket.-simogatta korgó hasát Niall.
- Te megint enni akarsz?- bámult Liam, Niall-re.
- I...Nem.- tagadta a valóságot.
- Majd csinálok otthon valami kaját.- mosolyogtam. Harry egy finom mozdulattal, a sebváltóról kezét combomra helyezte. Louis észre vette ezt az egészet, és arcát Zayn vállához döntötte. Átéreztem,hogy mennyire fájhat neki, ezért megfogtam Harry kezét és egy ideig tartottam. Utána vissza kapta a váltóhoz.
 Újra Louis-ra néztem és elmosolyodott, most már biztos voltam,nem olyan mérges rám, mint az előbb. Síri csönd lett.Senki se,szólt egy szót se, és ez egy kicsit furcsa volt. Lassan elértük a város széléhez, és végighajtottunk a forgalmas utcákon.

*Harry szemszöge*

Louise halkan ült mellettem, néha vett egy mély levegőt, majd hátra pillantott az unatkozó srácokra. Annyira boldog vagyok. Komolyan teljesen olyan,mintha rohangálnék egy szép mezőn. Nagyon kedves lány... Behajtottunk az utcánkba,majd leparkoltam a ház előtt. Mindannyian kiszálltunk a kocsiból, és meg egyeztünk, majd később kipakoljuk a kocsit. Liam kinyitotta a bejárati ajtót, majd megragadtam Louise kezét és felhúztam őt egészen a szobámig. Lassan csoszogott utánam, és berántottam őt az ajtón. Amint belépet a szobába, rögtön kitört belőle a röhögés:
- Milyen kisfiús szobád van.

 

- Haha. Miért a tiéd is gyerekes.- mormogtam.

- De én még gyerek vagyok. Te pedig maholnap 20.

- Igazad van és ezen mihamarabb változtatni kell.- tereltem a témát, és leültem az ágyam szélére. Louise ölembe pattant,majd a távirányítóért nyúlt. Adott egy puszit, és megnyomta valamelyik gombot. Rögtön kapcsolgatni kezdett és egy TLC nem csatornán állt meg.

- Ugye nincs ellenedre ha.- és bemászott a takaróm alá.

- Nincs.- nevettem.-Hogy is lenne.- Csatlakoztam hozzá, majd bele merültünk egy esküvőkről szóló műsorba. Egyszer csak (még a műsor közepénél) Louise megszólalt.

- Én nem akarok,ilyen idegbeteg menyasszony lenni.- döntötte arcát vállamra.

- Sosem leszel ilyen.- mosolyogtam rá.

- Ígéred?- gyurmázta össze arcom.

- Ígérem.-mikor ez a pozitívum elhagyta szám,megcsókolt. Elváltak ajkaink és gyönyörű szemeibe néztem. Csak bámultam és bámultam mikor zavarba jött és megkérdezte tőlem:

- Harry, talán valami baj van?- kezdett játszani egy szemebe lógó göndör fürttel.

- Nincs.-feleltem és egy párnába temettem arcom.

- Akkor?-bújt hozzám és arca enyémhez simult.

- Gyönyörű vagy.- arcom nyakába temettem, majd fülembe suttogta:

- Szeretlek Hazz.- szívem erőseket dobbant. (Viszont szeret... Lassan 1 éve erre várok.) a gondolatok ezrével cikáztak át elmémen, de egy egyszerű gondolattal nyugtáztam mondatát.

- Én is téged, de százszor jobban,Louise.- és megcsókoltam.

12. Rész: Visszaemlékezés /Louis/

Hát igen, ez lenne a 12. Rész. Tudom rövid, de csak ekkorára szántam. Mielőtt elolvasnátok, szólok ez csak egy vissza emlékezés Louis feléről, szóval ezek, a múltban törtnétek meg velük. Remélem tetszeni fog!:D

Komiba véleményeket kérek!

Jó olvasást! Puszi!!xox 

***

A játszótéren futkostunk, pontosabban fociztunk barátaimmal. Néhányan estek-keltek, valaki mint például én...Még a játékot is komolyan vettem. Egyszer csak dudálást hallottunk, és mindenki a játszótér északi oldala felé tekintett. Anyu parkolt le és bőszen inteni kezdett nekem. A srácok kiröhögtek én pedig oda sétáltam az autóhoz. Leengedte az ablakot és nem túl hangosan magyarázni kezdett:

- Szívem vigyáznál a húgodra?? El kell menjek bevásárolni, a vacsorához.

- Persze.-válaszoltam megkönnyebbülve, már attól féltem kikapok.

 - Köszönöm Drágám!!- Louise, gyorsan kipattant a kocsiból és maghoz szorított.- Öt órára érjetek haza! Kell segítenetek.

- Rendben.- válaszoltam és elhajtott mellettem. Pici tenyerével megragadta kezem és aprókat ugrálva megkérdezte:

- Lou, mit fogunk csinálni??- sziszegett csúnyácska, ferde fogai között.

- Focizunk.-mosolyogtam a soványka kislányra. Mikor vissza értünk a füves, focikapukkal ellátott területhez. Elengedtem húgom aprócska kezét és leültettem a kapu mellé.

- Szeretnél te is játszani?-kérdezte meg egyik barátom tőle. Aprókat bólogatott, és felsétált a műfűre.- Akkor állj be valamelyik csapatba.-folytatta ugyan az a fiú. Ő oda sétált mellém és megfogta a kezem. Majd dadogva motyogni kezdett:

- Én L-l-louissal leszek.- Lassan össze álltak a csapatok, és elkezdtünk passzolgatni. Louise a futástól kipirosodva állt a pálya szélén,mikor oda rúgták neki a labdát. Szaladni kezdett vele a kapu felé, de egyszer csak megbotlott és hasra esett. Egy pillanat alatt, bőgni és ordítani kezdett.Oda rohantam hozzá, magamhoz öleltem.

- Lulu, nagyon fáj?

- I-i-ihgen!- zokogott mellkasomra döntött fejjel. Kezét fájlalta, és én bőszen simogatni kezdet.

- De bedagadt a csuklója.-állt körénk, körülbelül mindenki.

- Lehet elvan törve.- mondtam.
- Eltörve?- sírt tovább a 8 éves kislány.- Lou, csinálj valamit!- nézett rám,de én teljesen lefagytam. Pár percig ide-oda járkáltam, aztán ölembe kaptam, az aprócska testét.
- Hova, megyünk?- kapkodta a levegőt.
- Az ügyeletre.
- Már mentek is.-kérdezték meg tőlem a srácok.
- Nah hagyjatok békén.-válaszoltam idegesen, és elsétáltunk. Kb. 30 perc alatt oda értünk az ügyeletre. Bevittem az épületbe, és leültettem a egy székre. Keze, még 2× nagyobbra dagadt, és arra jött egy nővér.
Megkérdezte, hogy mit keresünk, mi mégis ott, mire én vélve válaszoltam. Elkérte anyu telefonszámát, és elsétált a nővérpulthoz. Kb, 10 perc múlva megjelent anyu, és dühösen rám nézett.
- Arra kértelek vigyázz a húgodra.
- Sajnálom...-Ez után, begipszelték Louise kezét, és meg kellett várni amíg több mint 5 hét alatt össze forr a félrecsúszott csont...

 ...Mindenki bent ült a nappaliba, mikor én is besétáltam. Kikapcsoltam a tv-t,hogy rám figyeljenek, és egy mély levegőt vettem. Anyu és apu értelmetlenül nézett rám, de mielőtt megkérdezték volna mi a baj válaszoltam:
- Szeretnék jelentkezni az x-factorba.
- Mi?- meresztették rám kicsit, furcsa tekintetüket.
- Kérlek, hagy jelentkezzek! Bizonyítani akarok!- kérleltem őket. Louise tudott az egészről, de nem gondoltam komolyan. Csak bólogatott,hogy nem tegyem, mire apu megszólalt.
- Még eldöntjük.
- Hűű köszönöm.- feleltem, és Louise idegesen kifutott a hátsókertbe.
- Ennek meg mi a baja?- kérdezte anyu, és utána mentem. Louise éppen a fa alatt ücsörgött, és pityergett szomorúan.
- Lou, mi a baj?- sétáltam oda, és simogattam meg vállát.
- Azt, hogy tudom, hogy milyen hosszú lesz ez az egész...Mert hülye nem vagyok. Nem akarom,hogy elmenj. Mi lesz,ha nem sikerül, ha nem tetszik senkinek, ha nem fogadnak el?
- De én itt leszek neked. Nem örökre megyek el... Csak pár hónapról van szó, és úgy is meglátogatnálak.
- Nem akarom.- felelte durcásan, és felsétált a szobájába...
...Másnap apu és anyu boldogan sétált oda hozzám, és belegyeztek ebbe az egészbe. Mély levegőt vettem, de nem volt erőm...lelkierőm Louise-val beszélni. Egyszerűen,halasztottam a témát, egészen addig amíg, mentünk a válogatóra. De akkor is rossz embernek éreztem magam. Még most is.

***

Csak szomorúan feküdtem a sátorba, nem értem miért kellett veszekednem velük. Igaza volt, nekem ebbe nincs beleszólásom. Ha Harryvel boldog, akkor legyen. Úgy is fog fájni neki ez az egész egyszer...Valamikor. Mivel tökéletes kapcsolat nincs, és ez biztos nem lesz az. A húgom, és mellette kell lennem.

11. Rész: Ilyen egy kapcsolat kezdete?!

Ez a mondata után elhúzta, tőlem arcát, majd táskájában kutatni kezdet egy törölköző után. Nem túl hosszú keresés után talált is. Én eközben magamra vettem pólóm és nadrágom, majd keresetem egy zoknit és ezt is felhúztam cipőmmel együtt. Hosszan elnyúltam takarómon és a sátor tetejét kezdtem bámulni.
- Nem értelek.- mondtam nem túl hangosan, miközben ő mellettem átöltözött. Vizes ruháit csak kihajította a sátor elé, letérdelt mellém és felém hajolt.
- Nem is kell, csak tud... Csodás lány vagy.
- Hahaha.- mondtam, s közben grimaszoltam.- nem.
- De igen. Gyönyörű vagy, és már rég óta tetszel nekem.- felelte és vadul tépni kezdte ajkaim.
- Harry.- morogtam, ajkai közt.
- Tessék?-húzta arrébb arcát.
- Ne.- odébb kúszott, mire én fölültem.- Szerintem az előbbi csók, csak véletlen csattant el.- suttogtam és felhúztam surranóm.
- N-n-nem. Ennek így kellett történnie.- szomorodott el Harry.
- Hazz...-de újra megcsókolt. Megint belebizseregtem és göndör hajrengetegébe biggyesztettem ujjaim. Ölébe vett, majd államat tartva folytatta. Másik keze közben pólóm alá csúszott, de elhúzódtam tőle, és megsimogattam arcát.
- Ne...Még ne.- suttogtam, és megigazítottam rajta kicsit meggyűrt pólóját.- Nekem... Ez lenne az első., és nem akarom sátorba.- jelentettem ki kerek perec.
- Ohhm, értem.
- Ha megbocsájtasz Harry.. - mondtam, majd kiléptem a sátorból, és a patakhoz igyekeztem. Mivel nem hallottam, hogy utánam jönne, ezért nyugodtabban sétáltam. Nem igazán néztem a lábam elé, így hát az én szerencsémre megbotlottam egy kőben és majdnem a földre estem, de valaki elkapott. Fel néztem rá, és tekintettem találkozott két csillogó zöld szempárral.

- Öhm.. köszönöm Harry. - motyogtam. 

- Semmiség. És ne haragudj az előbbiért.. én csak.. 

- Ne foglalkozz vele. - kacsintottam. Utamat ketten folytattuk.Amint mentünk, gondolkoztam. Kettőnkről. Vajon működne ez köztünk? Számtalan kérdés merült még fel bennem, lassan oda értünk a többiekhez.

- Sziasztok! - köszöntem.

- Szia Louise. - köszöntek sorjában. Nagy lassan erőt vettem magamon, és megszólaltam. 

- A hercegnő, és Harry.. együtt van. Louis-nak leesett az álla, Harry-nek tátva maradt a szája. 

- Louise, tényleg? - mosolygott Harry. 

- Igen. Szeretlek Harry. - pirultam el. 

- Szeretlek Louise. - ölelt át. 

- Tessék? - szólalt meg Louis. A többieknek is tátott szájjal bámultak, nem hittem hogy ennyire... Durván hat rájuk. Louis-on látszott a nemsokára kitörő düh, pár percig türtőztette magát, majd ingerülten megszólalt:

- De miért? Louise te normális vagy??! 17 éves vagy.

- És?- idegesen járkálni kezdett a vízben, fel és alá, fel s alá. Harry keze vállamról derekamra csúszott, mire Louis immáron nagyon idegesen elüvöltötte magát:

- Most azonnal vedd le róla a kezed!- lépet ki a patakból és körülbelül 2 méter távolságra megállt tőlünk.- Ne nyúlj a Húgomhoz.

- Lou állj le.-suttogtam.

- Én ezt nem hiszem el!- fogta meg fejét.- Harry miért pont Lulu?! Komolyan, nem kéne! Ne szólj bele az életébe.

- Louis.-szóltam rá, de mintha falnak beszélnék.

- Nem akarom,hogy a közelében legyél, a helyedbe más most tartanám a távolságot!- mutogatott Harry felé, aki egy pici lépést tett tőlem odébb. Elengedett, majd Lou újra járkálni kezdett.- Nagyon nem kéne ez a kapcsolat. Rohadtul nem! Louise még túl fiatal,és te csak kikezdenél vele! És nagyon meggondolnám azt is milyen szavakat intézek hozzá. Ne akard,hogy a kezed a seggesben végezze!!- üvöltött Harryvel, aki remegő kezem nézett.

- Louis.-szólalt meg Niall aki egy nagyobb kövön ülve húzta meg magát, Liam és Zayn mellett.

- Te ebbe ne szólj bele!! Rohadtul nem azért költözött hozzánk Louise, hogy te játszhass vele és az érzéseivel. Úgy is csak dobnád őt valami lotyóért.

-  Louis túl messzire mész.- mondta Hazza egy furcsa grimasszal társítva.

- Na ide figyelj! Ne vágjál semmiféle pofákat nekem, kurvára nem illik ide.- mondta miközben nagy lendülettel közeledett Harry felé. A fiúk felpattantak a kőről, és közelíteni kezdtek a srácok fel, nehogy elfajuljon. Már csak pár lépes választotta el Louis,hogy egy nagy pofont adjon Harry-nek,de én odaugrottam Hazzához és szorosan megöleltem. Pólójába temettem arcom, és teli torokból kiabálni kezdtem.

- Takarodj innen!!- Louis egyszer csak megtorpant és szemeit tágra nyitotta.

- Engedd el.- parancsolt rám.- Most.

- Nem! Nem vagy se az apám, se az anyám, hogy megszabd mit tegyek!!- mondtam, miközben még mindig erős szorítottam magamhoz Harry-t.

- De a bátyád vagyok! És jót akarok neked!

- Ha jót akarsz, nem szólsz bele! Állandóan az van ami neked jó! Mintha te lennél "Jézus Krisztus Szupersztár"!!

- Louise, én csak nem akarom,hogy csalódnod kelljen! Tudod,hogy Harry már hány nőt hagyott maga után?! Te is így akarod végezni? Az emberek nagy része lotyónak fog nevezni, amikor ne vagy az!

- Hát, én nem fogom ezt az egészet hallgatni.- feleltem, majd ingerülten hátat fordítottam és elszeleltem!

- Állj meg kisasszony!- kiabált Lou.- Állj meg!

- Mért kellett ez neked?-kérdezte meg Harry szomorúan. Louis magába roskadva rogyott a földre. Már elég távol voltam, és csak halk nyüszítést hallottam. Még mindig szaladtam, amikor vissza néztem és megláttam a földön zokogó Louis-t. Megszakadt a szívem,de rohantam tovább. Legszívesebben kimenekültem volna a világból, de aztán meghallottam egy méz édes, mégis vadul kiáltó hangot. Harry rohant utánam, s mikor utol ért, ölébe kapott és erősen magához ölelt.

- Louise. Én soha sem tennék olyat... Amilyeneket Lou mondott.

- Tudom.-suttogtam fülébe.

- Louise,szeretlek.-vett egy mély levegőt, s elgyengült, mikor megérezte hajam almás-fahéjas illatát. 

- Én is.-mosolyogtam rá.- Gyere.- húztam magammal és 2 szaladtunk az erdő közepe felé.

- Hova megyünk Louise?

- Messzire!

- De miért??- nézett rám.

- Mert csak veled akarok lenni!! És nem akarom,hogy más beleszóljon.

- Várj!- egyszer csak megtorpant és magához húzott.

- Tessék?- bámultam smaragdosan csillogó szemébe.

- Louise...Csókolj meg!-megragadta vállam és teljesen közel rántott magához.

- Ha ezt szeretnéd.- rá mosolyogtam és szenvedélyesen csókolni kezdtem.Elszakadtunk egymástól, és futni kezdtem előre.
- Kapj el Styles. - kiabáltam vissza, a göndörkének. Felnevetett, majd üldözőbe vett. Amikor kezdett utolérni gyorsabbra vettem, de egyszer csak megragadt kezem és magához húzott. Sajnos olyan szerencsétlenül hőkölt meg,hogy egy pillanat alatt hanyatt vágódott. Esés közben rántott magával és mellkasára zuhantam. Megfogta a futástól kipirosodott arcom és megcsókolt.
- Styles elkapott.- jelentette ki, majd kuncogni kezdett.- Beszélned kéne Louissal.-suttogta fülembe.
- Harry, én nem akarom azt hallgatni, ahogy mindenféle hülyeséggel tömi a fejem. És,béküljön ki a helyzettel, hogy együtt vagyunk.
- Értem. De azért...
- Pszt.-vágtam szavába.
- Menjünk vissza.-nézett rám szépen, minek nem tudtam ellenállni. Megragadta kezem,majd ujjaink lassan össze fonódtak. Finom léptekkel vissza sétáltunk a táborhelyhez. Niall az egyik padnál ült, s vele szemben Zayn.
- Sziasztok.-mondtuk egyszerre Harryvel.
- Helló.-suttogták.
- Mi az fiúk?-kérdeztem meg és megsimogattam Niall hátát.
- Semmi.- felelte Zayn.- Niall depressziós görcsöt kapott.-folytatta nevetve.
- Ez nem igaz. Csak nem szeretem,ha Louis kiabál, és mérges...Mivel annak sosincs jó vége, még meg is ijeszt.-mondta Niall és arcát, tenyerébe temette.
- Niall, nincs baj...Louis miattam akadt ki.-mondta Harry,elengedte a kezem és leült Nialler mellé.
- Liam, hol van?!- kérdeztem meg,miközben buzgón keresgéltem szememmel.
- Nyugtatgatja az ideg össze roppanásos Louist!-vettem egy mély levegőt,majd a sátorhoz sétáltam. Leguggoltam, majd bemásztam, Liam és Lou mellé. Louis egy kis gombóccá gubódzódva, a sírástól remegve ücsörgött és Liam bőszen vigasztalta.
- Liam...Magunkra hagynál egy picit?- Li csak bólogatott egy párat,majd felszívódott.- Louis...Én sajnálom,de nincs igazad.
- Louise, te nem tudod...Az az nem láttad még Harry másik oldalát. Csak egy futó kaland leszel neki. 1-2 hónapig jó kis játékszer leszel neki aztán, sírva rohansz majd hozzám...Mert dobott. De akkor komolyan megbánja...Húú azt is, hogy világra jött.
- Lou,maradjál már, annyira negatív vagy. Most mi van akkor,ha bejön Harry és én is neki? Akkor nem próbálhatjuk meg együtt?!
- De, Louise ezt nem érted meg!! Rohadtul koppanni fogsz,mikor dob majd.
- Nem érdekel a fölösleges, hisztériád. Sokkal jobb lett volna,ha nem költöztetsz magatokhoz.
- Lehet,de most inkább menj ki.-jelentett ki egyhangúan, mire egy váll rángatással válaszolva kimásztam a sátorból. A srácok még mindig ugyan annál a padnál ültek ezért,oda sétáltam megragadtam Hazza kezét és húzni kezdtem a sátrunkhoz. Csönd volt, a fiúk csak értelmetlenül bámultak, mire mi bemásztunk. Harry leült a takarójára és én ölébe dőltem.
- Én ezt nem bírom ki ép,idegekkel.-mondtam és megfogtam enyhén sajgó fejem.
- Louise...Minden jóra fog fordulni.
- És,ha nem?! És,ha örökké utálni,fog ez miatt?
- Olyan nincs, hiszen te vagy az egy szem testvére.
- Kaphat a hercegnő egy csókot?-néztem rá boci szemmel Harryre, mire ő felhúzott szemmagasságba.
- Természetesen.- száját enyémhez tolta, s ajkain szétválaszthatatlanul össze forrtak.
Egy furcsa kis dallamra,fejeződött be a csók. Éppen telefonom csörgött, s méghozzá anyu hívott. Húúh,hogy fogom ezt elmondani....Ezt az egészet. Szép lassan felvettem a telefon, majd bele köszöntem.
**- Szia anya.-próbáltam pár boldogabb hangot kipréselni torkomon.
- Szia szívem! Hogy vagy?- nevetett a telefonba.
- Fogjuk rá jól. És te?
- Meg vagyok. Éppen a kozmetikusnál várok, gondoltam...
- Aha.-hangzott az egyhangú közbe vágás.
- Mi az szívem?! Baj van?- hangjából észre vehető volt a féltés és az aggódás.
- Hát...Emlékszel mikor a kocsiba beszélgettünk?!
- Persze, a fiúkról volt szó...
- Igen, és szóba jött, mi lenne, ha össze jönnék valamelyik fiúval.
- Szívem, ez most egy célzás?!
- Hát...
- Melyik az?!
- Harry.-mondtam kicsit félve a választól.
- Nekem, nincs ellenvetésem a kapcsolattal. De Louisnak,biztos nagyon fájni fog...Hiszen Harry a legjobb barátja.
- Tudom.-immár fellélegezve suttogtam.
- Kincsem én. Húú, megpróbáltátok megbeszélni.
- Igen,de tudod milyen makacs és önfejű...Most a sátorba törölgeti a könnyeit.
- Jóó Kicsim oldjátok meg ügyesen, hisz nagyon szeretitek egymást. Nekem le kell tennem,de kérlek szépen ne veszekedjetek! Szeretlek! Szia.- és gyorsan letette a telefont. Még csak azt sem tudtam kiköpni számon, hogy Pápá.**
- Mit mondott?- kérdezte meg Harry, tágra nyílt szemekkel.
- Azt,hogy ne veszekedjünk Louval. Mivel mi mindig is ott vagyunk egymásnak.
- Gondolom...Ugyan olyan összetartó testvérpár vagytok, mint Gemma és Én.- vigyorgott.
- Lehetséges...-feleltem és magamhoz öleltem Harry-t... 

10. Rész: A csók

Hát ez lenne a 10.Rész... Remélem tetszeni fog, mindenkinek!!

Nagyon,nagyon,nagyon szeretném megköszöni Adrinak a sok segítséget!! Nélküled ez nem jöhetett volna létre! You're is my hero!!<3 

Ha igazán tetszett a rész, megjutalmazhatnátok egy pár feliratkozóval:')

Véleményeket, (kritikát) Komiba:D<3

Jó olvasást! Puszi!

Reggel amikor kinyitottam a szemem, Harry éppen magára kapott egy tiszta, bár ugyan olyan fekete pólót, mint  amilyen tegnap volt rajta. Hangosan sóhajtottam egyet, mire észre vette,hogy ébren vagyok.
- Oh, jó reggelt Louise.
- Neked is.-mondtam, majd kissé megemelt kobakom vissza döntöttem a párnára.
- Hogy aludtál?- kérdezte meg, majd ő is,hosszan elnyúlt...Közben tartotta a szemkontaktust.
- A körülménykehez képest, egész jól.- Harry nagyon megörült, és folytatta mondandóját.
- Este annyira forgolódtál, egy párszor jól oldalba vágtál Zayn-t és engem is. Aztán kitakarództál, ezért betakartalak, a pokrócom felével.
- Mh, ezt kedves tőled.- forgattam szemeim.
- Hihi.- mosolygott.- Mit fogunk ma csinálni?
- Beszélgetünk, eszünk valami reggelit és iszunk egy kakaót.
- Juppi, kakaó.- hangozott boldogan szájából.Felhúztam a papucsom, és kicipzároztam a sátort. Felálltam, és a kocsihoz sétáltam. Kivettem a kocsiból 2 bögrét, és a kakaót. Visszasétáltam a sátorhoz, és bemásztam. Egyik bögrét Harry-nek adtam, míg a másikat magamnak szántam. Töltöttem magunknak kakaót.
- Egészségedre, Harry. - mosolyogtam. Szájához, emelete a bögrét és szemmel láthatóan mosolygott, miközben a kortyok csúsztak le a torkán. Végig a szemebe bámult. A reggeli fényviszonyok miatt, pupillái még ki voltak tágulva, de így is lehetett látni a zöldes csillogást. Mosolygást még mindig tartotta, majd ajkai közt kikívánkozó szavakat halkra fogta, mivel Zayn nagyon forgolódott mellettünk:
- Messziről süt rólad,hogy Louis húga vagy.- tolta közelebb arcát fülemhez,hogy tisztán értsem szavait.
- Na ne, mond. Kilométerekről észre vennélek az utcán.
- Pedig az a célom,hogy ne nagyon vegyenek észre. Te miről ismernél fel?- nézett rám, majd egy utolsó nagyot kortyolt.
- Hát a hajadról!
- A hajamról? - vigyorodott el.

- Igen. Aranyos. - pirultam el.

- Louise csak nem elpirult? - nevetett fel. 

- Én soha! - mondtam, majd nekidobtam a párnát.

- Pszt, ne verjük fel Zaynt. - majd visszadobta a párnát

. - Gyere mutatok valamit. - mondtam, majd megfogtam Harry csuklóját, és magam után húztam. Beleléptünk a papucsainkba, és elindultunk. Egy kisebb ösvényen haladtunk csendben. Nem tartott sokáig, egy tisztásra értünk. Nem messze volt egy patak. A nap megvilágította, így csillogott. Gyönyörű volt. Harry-vel odasétáltunk a patakhoz, és leültük a partjára. 

- Gyönyörű. - ámuldozott Harry.

- Tudom. Még Louis-al találtuk régebben. Ezután csendben néztük a lassan folyó patakot. Fejemet Harry vállára hajtottam, míg ő átölelt.Egy órán át itt lehettünk, utána vissza indultunk a táborhoz. A fiúk már reggeliztek. 

- Jó reggelt. - köszöntek egyszerre. 

- Nektek is. - mondtam.

- Látom nektek elég jó. - nevetett fel Zayn. Louis amolyan "véged van" pillantást vetett Zayn felé, majd megszólalt.: 

- Merre voltatok? - kíváncsiskodott. 

- A pataknál. Odaültünk mi is a többiek közé, és csináltam magamnak szendvicset. Ebben az étel elkészítésében jó vagyok. Bár ha úgy nézzük, Niall profi. Elfogyasztottuk a reggelit, és elpakoltunk.
Mindannyian elsétáltunk a patakhoz, és leterítettünk egy pokrócot. Ősz volt,de még mindig az a periódusa ahogy, a nyári meleg uralkodik,  így lengébb ruhában voltunk. Louis levette a pólóját, és belesétált a patakba. 

- Ti nem jöttök? - kérdezte. 

- Menjünk! - felelte Zayn, és elkezdett a víz felé sétálni. Ez is csak kb. 0,5 méter mélységig történt meg, majd leült. Mindenki már a patakban volt, míg én ott ültem a pokrócon. A víz mély, és kristálytiszta volt, így a fiúk tudtak benne búvárkodni.  

- Louise te nem jössz? - kérdezte Harry. 

- Köszönöm, inkább kihagyom. - nevettem fel. Harry kijött a partra, és felém közeledett. 

- Ne gyere közelebb! - ellenkeztem. Felálltam, és elfutottam előle. Üldözőbe vett, és lassan utolért, majd felkapott a karjába, és a patak felé igyekezett. Próbáltam kiszabadulni, de lehetetlennek bizonyult. Hirtelen elengedett, és a patakba zuhantam. Fel úsztam a víz felszínére, és hátradobtam a hajam. 

- Ezt még visszakapod Styles. - vágtam a sértődött arcot. Egyszer csak valami, vagyis inkább valaki,megragadta a lábam és magához húzott. Hát igen Louis volt az.

- Hagyjál kérlek!-löktem meg mellkasát.

- De most mi van?-nézett rám szomorúan.

- Az,hogy nem akartam csurom víz lenni.

- Sajnálom Mókus.- simogatta meg arcom, mitől kicsit boldogabb lettem és lenyomtam fejét a víz alá. Elengedett, majd menekülőre fogtam, ami nem tartott sokáig, mert belefutottam Niall-be.

- Szia.- mondta monoton hangon majd vállára kapva lebukott a víz alá. Amikor feljöttünk és megtöröltem bevörösödött szemem, 2 fiút láttam meg, közeledni felém. Az egyik Lou volt a másik pedig Liam. 

- Elkaplak!-mondta Lou, majd kis híján, majdnem megfogta a lábam. Ez azért nem történhetett meg, mivel jött a hősöm Harry, aki megragadott és ki ültetett egy köre.

- Nem adom a hercegnőt.- ragadott meg egy hordalék ágat, mintha kard lenne.

- Igen?!- kérdezte fennhangon Lou és ő is magához vett egyet.- Angard!!- ezen a pocsék kiejtésen mindannyian röhögtünk beleértve őt is. Harry, és Louis harcolni kezdtek, a többiek csak nevettek rajtuk. Harry, mikor Louis nem figyelt, megbökte a "karddal" elvesztette egyensúlyát, és beleborult a vízbe.
- A győztesé a hercegnő. - mondta, majd felkapott a vállára, és kivitt a partra.
- És a hercegnő nem választhat?- kérdeztem meg mire teljesen elpirultam.
- Nem.- mondták a srácok egyszerre.
- Elmegyek átöltözök.- hadartam,majd vissza szaladtam a sátrunkhoz. Távolról is hallottam a fiúk nevetését, így bátran léptem be a sátorba, és vettem le magamról csurom vizes ruháim. Először is egy bugyit keresem majd a szerelést amit felveszek.

Mielőtt magamra kaptam, meg töröltem vizes kezem,lábam és mellkasom. Egyszer csak neszezést hallottam, majd lehúzódott a cipzár  és bemászott Harry. Állai leestek amikor megpillantott egy szál  bugyiban. Szemeim tágra nyíltak és majdnem elsikítottam magam, de Hazza oda kúszott és befogta a szám.

- Ne sikíts.-suttogta.- Kérlek.

- Menj ki.-mormogtam tenyerébe.

- Gyönyörű vagy.- suttogta fülembe, majd elengedte szám. Én meztelen felsőtestem elé kaptam a törölközőt és mélyen Harry szemébe néztem.

- Tényleg így gondolod?

- Aham.- bólogatott nagyokat miközben, homlokát enyémhez döntötte.

- Csak viccelsz.- próbáltam meg elhúzni fejem,de megcsókolt. Csókja méz édes volt, teljesen belefeledkeztem a külvilágba, és karjaiba omoltam. Amikor ajkaink szétváltak, mind a ketten fellélegeztünk és újra egymás szemébe bámultunk.

- Nem vicceltem.- mondta Harry és kicsit odébb csúszott. Én közben magam elé kaptam hátizsákom és keresgélni kezdtem egy melltartó után. Találtam is, majd Hazzának hátat fordítva magamra vettem. Ő közben néhány elég: mély és szenvedéllyel teli levegőt vett, aztán vissza fordultam felé. Nem szólt egy szót se, csak száját közel tolta arcomhoz, egy igazán nagy cuppanós puszit nyomot rá (olyat,hogy beleszédültem) és lassan suttogni kezdte:

- Tündér vagy...Mert elvarázsoltál.